Az utolsó szakasz

Május elseje volt, mikor a két utazó végül elérte Völgyzugoly völgyének szélét, ahol az Utolsó (vagy Elso) Meghitt Otthon állt.

Megint este volt, a pónik elfáradtak, foleg az, amelyik a poggyászt vitte; mindannyian pihenni akartak. Ahogy lefelé lovagoltak a meredek ösvényen, Bilbó hallotta, hogy a tündék még mindig énekelnek a fák között, mintha azóta sem hagyták volna abba, hogy o elment innen. Amint elérték a lenti tisztásokat, egy ugyanolyan dal hangzott fel, mint amit régen énekeltek. Valamiehhez hasonló:Ezután a völgy tündéi eléjük jöttek, köszöntötték az utazókat, és átvezették oket a vízen Elrond házához. Itt meleg fogadtatásban részesültek, és sok kíváncsi fül hallgatta azon az estén a kalandjaikat. Gandalf beszélt, mert Bilbó elcsendesedett és elálmosodott. A történet nagy részét ismerte, mert része volt benne, és nagy részét o mondta el a mágusnak, mikor hazafelé tartottak, vagy Beorn házában beszélgettek, de néha-néha fél szemét kinyitotta és fülelt, mikor olyan részhez értek, amiben neki nem volt része. Így tudta meg, merre járt Gandalf, mert hallotta a mágus Elrondhoz intézett szavait. Úgy tunt, hogy Gandalf a fehér mágusok tanácsában volt, akik a hagyományok és a jó varázslatok ismeroi; ok voltak, akik végül kiuzték a Varázslót sötét várából, a Bakacsinerdo déli részén.

- Nemsokára - mondta Gandalf -, az Erdo valahogy egészségesebben fog noni. Remélem, Észak megszabadul a hosszú évekig tartó rettegéstol. Mégis azt kívánom, bárcsak ki lehetne ot uzni a világból!

- Ez valóban jó lenne - mondta Elrond -, de attól tartok, erre nem kerül sor a világnak ebben a korszakában, sem sokkal késobb.Mikor a végére értek az utazásuk történetének, más mesék jöttek, még több mese, régi történetek, új dolgokról szóló történetek, és idotlen történetek, mígnem Bilbó feje a ládájára borult, és o kényelmesen hortyogott az egyik sarokban.Egy fehér ágyban ébredt fel, a hold bevilágított egy nyitott ablakon. Az ablak alatt a vízparti padokon sok tünde énekelt tisztán és hangosan.Énekeljünk együtt, énekeljünk vidáman!Szél susog a fák közt, szél motoz a hangásban;A csillagok kinyílnak, a hold most van virágban,Az Éjszaka ablakai fényesek tornyában.Vidáman táncoljunk, táncoljunk együtt!Lágy most a fu, legyen léptünk könnyu!Ezüst a folyó, az árnyak elszaladnak;Boldog május-ido, szép napja találkozásunknak!Halkan énekeljünk, szojünk álmot neki!Ringassuk álomba, és hagyjuk ott pihenni!A vándor már aluszik. Legyen puha ágya!

- Nos, Vidám Népek! - mondta Bilbó, ahogy kinézett. - Hányadik órája van most a holdnak? Az altatódalotok még egy részeg orkot is felébresztene! Mégis köszönöm nektek.

- A te horkolásod viszont felébresztene egy kové vált sárkányt, mégis mi köszönjük neked - válaszoltak nevetve. - Közeledik a hajnal, és te az éjszaka kezdetétol alszol. Holnapra talán kigyógyulsz a fáradtságból.

- Elrond házában egy kis alvás is sokat gyógyít - mondta a hobbit -, de én a leheto legtöbbet szeretnék gyógyulni. Még egyszerjó éjszakát szép barátaim! - Ezzel visszament az ágyba, és késo reggelig aludt. A fáradtság hamar lehullott róla abban a házban. Sok vidám tréfában és táncban volt része, reggel és este, a völgy tündéivel. De még ez a hely sem tudta sokáig visszatartani, mindig a saját otthonára gondolt. Ezért egy hét után elbúcsúzott Elrondtól, olyan kis ajándékokat adott neki, amit még elfogadott, és Gandalffal ellovagolt. Ahogy elhagyták a völgyet, nyugaton az ég elsötétült elottük, eso és szél fogadta oket.

- Szép a májusi ido! - mondta Bilbó, ahogy az eso az arcát verte. - A legendáknak hátat fordítunk, és hazafelé tartunk. Azt hiszem, ez az elso ízelíto belole.

- Még hosszú az út - válaszolt Gandalf.

- De ez az utolsó út - mondta Bilbó. Elérték a folyót, ami a Vadon határának a legszélét jelölte, és megtalálták a gázlót a meredek part alatt, amire talán még ti is emlékeztek. A folyó megduzzadt a nyár közeledtével elolvadó hótól és a

naphosszat tartó esotol. Némi nehézséggel átkeltek rajta, és tovább haladtak, ahogy az est leszállt, az útjuk utolsó szakaszán. Ez az út olyan volt, mint korábban, kivéve, hogy a társaság kisebb volt, és csendesebb; és most trollok

sem voltak. Bilbó minden pontnál felidézte az egy évvel azelotti eseményeket és szavakat; neki természetesen úgy tunt, hogy legalább tíz éve történt mindez. Gyorsan megtalálta azt a helyet, ahol a póni a vízbe esett, ami miatt az a csúnya kalandjuk volt Tommal, Berttel és Billel. Nem messze az úttól megtalálták a trollok aranyát, amit korábban elástak; még mindig rejtve volt ésérintetlen. - Nekem elég, ami van, hogy kitartson életem végéig - mondta Bilbó, mikor kiásták. - Inkább vidd el te, Gandalf. Te biztos jobban hasznát vennéd.

- Ez igaz! - válaszolt a mágus. - De felezzük el testvériesen! Késobb talán többre lesz szükséged, mint gondolnád.Így az aranyat zsákokba rakták és a pónikra pakolták, akik nagyon nem örültek ennek. Ezután lassabban haladtak, mert az út nagy részén sétáltak. A táj zöldellt, sok fu volt, amin a hobbit elégedetten kószált. Az arcát selyem zsebkendovel törölgette - nem! nem azzalaz egy darabbal, ami a sajátjaiból megmaradt, ezt Elrondtól kérte kölcsön -, mert a június elhozta a nyarat, az ido ismét ragyogó és meleg volt.Minden dolog egyszer véget ér, így ez a történet is. Eljött a nap, mikor már látták az országot, ahol Bilbó született és nevelkedett, ahol a táj és a fák formáját úgy ismerte, mint a tenyerét. Egy emelkedorol látta a saját Dombját a távolban. Hirtelen megállt és így szólt:

Gandalf ránézett. - Drága Bilbó! - mondta. - Valami nincs rendben veled! Te már nem az a hobbit vagy, aki voltál.

Átkeltek a hídon, elhaladtak a folyónál álló malom mellett, és visszaérkeztek Bilbó saját ajtajához.

- Jó ég! Mi folyik itt? - kiáltott fel a hobbit. Nagy nyüzsgés volt, mindenféle személy, tiszteletreméltó és tiszteletre nem méltó gyult össze nagy tömegben az ajtó körül. Sokan jártak ki-be, még a lábukat sem törölték meg, ahogy Bilbó bosszúsan megállapította.Ha o meg volt lepve, a tömeg még jobban meglepodött. Egy árverés közepén érkezett haza! Egy hatalmas, fekete-piros hirdetmény lógott a kapun, az állt rajta, hogy "Június 22-én a Turka, Turka és Gödrös Társaság árverésen értékesíti a néhai zsáklaki Zsákos Bilbó úr ingóságait Dombalján, Hobbitfalván. Az aukció pontban 10 órakor kezdodik." Most már majdnem ebédido volt, és a tárgyak nagy részét már eladták változatos árakon, "majdnem semmi"-tol "bagóért" kategóriáig, ami nem ritka az árveréseken. Bilbó rokonai, Tarisznyádi-Zsákosék már a szobákat méricskélték, hogy vajon a saját bútoraik beférnek-e.Röviden: Bilbót "halottá nyilvánították", és nem mindenki sajnálta, hogy rosszul hitték.Zsákos Bilbó úr visszatérése nagy felfordulást okozott, a Domb alján, a Domb tetején, de még a Folyón túl is; sokkal több volt, mint egy háromnapos csoda. A jogi huzavona valójában évekig eltartott. Sok idobe telt, mire Zsákos urat ismét élonek fogadták el. Azokat, akik különösen jó vásárt csináltak az árverésen, sokáig kellett gyozködni. Végül, hogy idot spóroljon, Bilbónak vissza kellett vásárolnia a saját bútorai nagy részét. Sok ezüstkanala titokzatos módon eltunt, és soha nem is került elo. O személy szerint Tarisznyádi-Zsákosékat gyanúsította. Azok viszont soha nem ismerték el, hogy a visszatért Zsákos valódi, és soha többé nem voltak jó viszonyban Bilbóval. Nagyon szerettek volna beköltözni az o takaros hobbit-üregébe.Bilbó rájött, hogy többet veszített a kanalainál - elvesztette a becsületét. Igaz, hogy mindörökre tündebarát maradt, tisztelték a törpök, a mágusok és minden nép, aki arrafelé járt; de már nem volt eléggé tiszteletreméltó. A környéken minden hobbit "furcsának" tartotta, kivéve az unokaöccsei és az unokahúgai a Tuk-ágról, de még nekik sem ajánlották a szüleik, hogy barátkozzanak vele. Sajnos azt kell mondanom, Bilbót ez nem érdekelte. O elégedett volt; a teáskanna hangját a tuzhelyen még kedvesebb zenének hallotta, mint a régi csendes idokben a Váratlan Összejövetel elott. A kardját a kandalló fölé akasztotta. A páncélingét egy állványra tette a hallban (amíg kölcsön nem

adta egy Múzeumnak). Az aranyat és ezüstöt nagyrészt ajándékokra költötte, hasznosakra és különlegesekre - ami bizonyos mértékben az unokaöccsei és unokahúgai iránt érzett szeretet számlájára írható. A gyurujét nagy titokban tartotta, foleg akkor használta, ha kellemetlen látogatói jöttek. Rászokott a versírásra és a tündék látogatására - bár sokan csóválták a fejüket, a

homlokukat kocogtatták, mondogatták, hogy "Szegény öreg Zsákos!", és kevesen hitték el a meséit - nagyon boldog maradt élete végéig, ami rendkívül sokáig tartott.Néhány évvel késobb egyik osszel, Bilbó a dolgozószobájában ült, és az emlékiratait írta - azt a címet találta ki, hogy "Oda-Vissza, egy hobbit utazása" -, mikor valaki csengetett. Gandalf volt és egy törp; ez a törp történetesen Balin volt.

- Gyertek! Gyertek be! - mondta Bilbó, és hamarosan a tuz mellett ültek a székeken. Balin megjegyezte, hogy Bilbó mellénye sokkal bovebb lett (igazi aranygombokkal), és Bilbó is megjegyezte, hogy Balin szakálla jó pár hüvelykkel hosszabb lett, és a drágaköves öve csodálatos darab volt.Természetesen elkezdtek beszélgetni az együtt töltött idokrol, és Bilbó

megkérdezte, hogy mennek a dolgok a Hegy környékén. Úgy tunt, nagyon jól mennek. Bard újjáépítette Suhatag városát,emberek költöztek hozzá a Tó környékérol, délrol és Nyugatról is. A völgy ismét termékeny és gazdag lett, a pusztaság tavasszal megtelt madarakkal és nyíló virágokkal, osszel pedig gyümölccsel és ünnepléssel. A Tóvárost újjáépítették, virágzóbb lett, mint valaha, sok gazdagság jött és ment a Sebes Folyón. Azon a tájon barátság volt a tündék, az emberek és a törpök között.

A régi Mester csúnya véget ért. Bard sok aranyat adott neki, hogy segítsen a Tó népén, de mivel a Mester olyan természet uvolt,aki könnyen elkapja a sárkány-betegséget, megszökött az arany nagy részével, és éhen halt a pusztaságban, a társaitól elhagyatva.

- Az új Mester bölcsebb fajta - mondta Balin -, és persze nagyon népszeru. Foként neki tulajdonítják a mostani jólétet. Dalokat költenek, amelyek szerint az o idejében a folyó aranyat hoz.

- Akkor a régi dalok jóslatai valóra váltak, ahogy kell! - mondta Bilbó.

- Természetesen! - mondta Gandalf. - Miért ne váltak volna valóra? Ugye nem kételkedsz a jóslatokban, csak mert neked is részed volt a megvalósításukban? Ugye nem hiszed komolyan, hogy minden kalandod és megmenekülésed a puszta szerencse muve, és csak a saját érdekedet szolgálta? Nagyon jó hobbit vagy Zsákos úr, és én nagyon kedvellek, de végülis te csak egy kis pont vagy a nagyvilágban!

- Hála az égnek! - mondta Bilbó nevetve, és odaadta neki a dohánytartót.

Date: 2015-12-18; view: 627